Bemutatkozas

Amikor a nagyon nyers anyag használati tárggyá alakul, ezt Robinson feelingnek hívom. Évtizedekig halogattam ennek gyakorlati megélését a természetben. 2022-ben kezdtem életmódszerűen élni egy erdei környezetű, hálózaton kívüli tanyán épített kis kunyhóban. Azóta lehetőségem van a minimalista ötletek gyakorlati kipróbálására. Ennek eredményeként születtek a reciproktetős organikus kunyhóterveim, amiket itt megosztok veletek.

foto: Farbaky Tamás

Agymenéseim

• A mai lakhatási modellünk kimondatlanul azt feltételezi, hogy egy ember életének jelentős részét a lakhatás megteremtésére és fenntartására kell áldoznia. Ez nem szükségszerű, hanem egy történelmileg kialakult rendszer következménye. A jelenlegi lakhatási minimumok egy olyan korszakban születtek, amikor az energia korlátlannak tűnt, az anyaghasználat következményeit pedig nem vettük komolyan. Ma már világos, hogy ez az alapfeltevés hibás. A megszokott építési formák vagy fenntartási energiaigényükben, vagy bekerülési költségükben lépik túl azt, amit a bolygó hosszú távon elbír. Ha ezt komolyan vesszük, akkor nem finomhangolásra van szükség, hanem újragondolásra. Olyan szabályozásra, amely egyszerre veszi figyelembe az ökológiai határokat és az egyéni szabadságot. A lakhatás nem lehet kizárólag egyetlen, túlméretezett és túlterhelt modellhez kötve. A szabadság része az is, hogy valaki kisebb, egyszerűbb, önként vállalt minimalista módon élhessen – jogszerűen. Ehhez szükség van arra, hogy a kisebb léptékű lakhatási formák – kunyhók, jurták, tiny house-ok vagy lakókocsik – elfogadott és törvényes alternatívaként jelenjenek meg. A társadalmi igény erre már most is létezik. A kérdés inkább az, hogy a szabályozás hajlandó-e ezt követni. Egy észszerű mérethatár alatt lehetőség nyílhat arra, hogy az emberek nagyobb önrendelkezéssel, egyszerűbben és fenntarthatóbban építsék fel saját életterüket.


• A reciproktetős kunyhók varázsa!
  A kunyhók számomra nem egyszerűen apró épületek, hanem hosszú évek kísérletezésének és kézműves szemléletű, sokszori átgondolásoknak az eredményei. Többféle formával próbálkoztam életmódszerű tapasztalatgyűjtés keretében, és ugyanannál az alapterületnél a sokszög alakú, körhöz közelítő terek egészen más élményt adtak, mint a hagyományos téglalap formák.
  
  Igyekszem nem a mágikus energiamezők felől megközelíteni a kérdést, jóllehet a racionális énemnek is van egy olyan megtapasztalása, amit szóecsettel megfesteni nem tudok...
  
  Amit megfigyeltem, az konkrét érzékelési jelenségekre épül. Látás, térérzékelés, mozgás, perspektíva, szerkezeti olvashatóság.
  
  A reciproktetőben van egy enyhe “instabil egyensúly” érzés. Nem úgy néz ki, mint egy sablonos tetőszerkezet, ami gépiesen merev. Felfedezhető benne, ahogy az elemek egymást tartják. Ettől talán élőbbnek hat, mint egy befagyott mozdulat.
  
  Az ember nem csak lakni akar egy térben, hanem értelmezni is azt. Egy hagyományos lakásban sokszor nincs mit megfejteni. Funkcionális. Kész. Egy reciproktetős kunyhó viszont vizuálisan újra és újra foglalkoztatja az embert. A szem barangol rajta. Ez önmagában mentális aktivitást adhat. Kicsit olyan, mint a különbség egy gyári műanyag tárgy és egy kézzel faragott hangszer között. Mindkettő működhet jól, csak az egyiknek mintha “belső világa” is lenne...
  
  Ezekben a terekben kevésbé érezni a falak és tengelyek merev irányítását. A reciproktető spirális szerkezete miatt a tekintet gyakrabban mozog felfelé, ez pedig különös térérzetet ad.
  
  A téglalap alakú épületek nagyon erősen koordinálják az embert. Gyakorlatilag állandóan tudod, hol vagy bennük. Van hosszanti tengely, vannak sarkok, falirányok, egyértelmű geometria. Ez biztonságos, de közben merev is. Egy sokszögnél viszont mintha kevésbé lennél “lerögzítve” a térben. Nem veszíted el a tájékozódást teljesen, csak nem olyan katonásan pontos. Emiatt szerintem az agy kevésbé érzékeli lezárt doboznak.
  
  A látható gerendák nem érnek véget a falaknál, hanem kifutnak a külső térbe is, így a kunyhó nem lezárt doboznak, hanem a tájjal kapcsolatban álló szerkezetnek érződik. A tudatosan elhelyezett nyílászárók szintén ezt erősítik: a természet látványa szinte a belső tér részévé válik.
  
  Az ilyen organikusabb terekben az ember kevésbé működik “feladatorientált üzemmódban”. A derékszöges modern terek valahogy optimalizálnak. Mintha mindig munkára készülnének. Egy reciproktetős kunyhó viszont lehet, hogy inkább jelenlétre hangol.
  
  Az apró méretből adódó cukiságfaktoron túl van még egy gyanúm: lehet, hogy azért hat ennyire erősen, mert megszünteti a modern élet egyik alapélményét, a felhalmozott tárgyak által követelt mentális energiaigényt! Egy kis térben leválnak az igények a szükségletekről! Ez néha ijesztő tud lenni, de többnyire nagyon tiszta érzés.
  
  Számomra ezek a kunyhók nemcsak menedékek, hanem kézzel épített, élő terek.
  
  


• Hajléktalanság – amikor a létezést szabályozzuk túl!
  Az ember nem tud „nem lakni” !
  A lakhatás nem életstílus, hanem a létezés egyik alapfeltétele – mint a levegővétel. A hajléktalanságban élők helyzete ráadásul nem egyetlen okból fakad, és végképp nem kezelhető egyetlen, felülről kiosztott megoldással. Mi történik ma? Azt mondjuk: ne építs magadnak semmit, mert veszélyes lehet. Ugyanakkor elfogadjuk, hogy emberek padokon, aluljárókban élnek, vagy épp megfagynak. Vagyis egy feltételezett jövőbeli problémát használunk indokként arra, hogy fenntartsuk a már most is létező súlyosabb helyzetet. Ez nem óvatosság, hanem önfelmentés. Egy működőképesebb irány lehetne, ha egy észszerű mérethatár alatt lehetővé válna az engedély nélküli, ideiglenes menedékek létrehozása önkormányzati, vagy privát területen. Egyéni vagy közösségi – akár kalákában megvalósított – építéssel. Olyan kijelölt területeken, ahol ez nem üldözött, hanem támogatott tevékenység. Ez nem az intézményes ellátás helyett, hanem mellette lenne valódi kitörési pont. Mert aki részt vesz a saját menedékének kialakításában, az nem csak egy tetőt kap a feje fölé. Kontrollt kap vissza a saját élete fölött. Persze, gyakori ellenérv, hogy így majd elszaporodnak az esztétikailag kifogásolható vagy akár veszélyes építmények. De ezek már most is léteznek – csak épp illegálisan, kényszerbontás árnyékában, minimális erőforrásokkal. Ha viszont legális keretek között, elérhető műszaki tudással és tanácsadással épülhetnek, akkor több energia, több figyelem, és több felelősség kerül beléjük. Nem az a kérdés, hogy lesznek-e ilyen menedékek. Már vannak. A kérdés az, hogy üldözzük őket – vagy értelmes keretek között lehetőséget adunk arra, hogy átmeneti, de emberhez méltó lakhatássá váljanak mindaddig, amíg a végleges megoldás elérhetővé nem válik.

Vízióim A kunyhók szociális programokba ültetésének lehetőségéről...

Menedékegységek – Pilotprogram tervezet

Alapelv
Kényszerhelyzetben lévő, önrendelkező építésre képes személyek támogatása olyan kis méretű menedékegységek létrehozásában, amelyek nem minősülnek állandó lakóépületnek, és nem járnak visszafordíthatatlan környezeti beavatkozással.
A támogatás formája: Terület biztosítása, építési tudástár, újrahasznosítható építőanyag logisztika, szerszámkölcsönzés, az önkéntes segítségnyújtás és a szükségletek koordinálása formájában realizálódik!
A menedékegység nem lakás, hanem átmeneti szociális eszköz. Használata addig tart, amíg az érintett személy jogszerű, állandó lakhatási megoldáshoz nem jut. Az egységek hálózatfüggetlenek, minimalizálva a fenntartási költséget, kizárva az eladósodás lehetőségét.

Társadalmi haszon

• csökkenti az utcai hajléktalanságot
• tehermentesíti a sürgősségi és szociális ellátórendszert
• gyors, alacsony költségű, rezsimentes válasz lakhatási krízisekre
• erősíti az érintett önállóságát és kontrollérzetét
• környezetbarát, rekultiválható, emberi léptékű, méltóságot megőrző megoldás

Elérhetőségek

Erdész Gerzson : +36 309027145
email : e.gerzson@gmail.com
facebook : kunyhólakó